Tisztelt Alkotmánybíróság!

 A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége (Bírósági végzés: 13.PK.60796/1998/4, székhely: 1118 Budapest, Otthon utca 12.) jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában az alábbi indítvánnyal fordul a T. Alkotmánybírósághoz, melyben kéri

1. Az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 2000. évi CXIII. törvény 267. § (2) bekezdés alkotmányellenességének vizsgálatát, mivel álláspontunk szerint az ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányának 2. §-ának (1) bekezdésével,

2. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 67. § (5) bekezdés alkotmányellenességének vizsgálatát, mivel álláspontunk szerint az ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/I. §-ával,

3. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 67/A. § (4) bekezdés alkotmányellenességének vizsgálatát, mivel álláspontunk szerint az ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/I. §-ával,

továbbá kérjük a felsorolt jogszabályhelyek alkotmányellenességének kimondását, valamint

- az 1. pont alatt felsorolt 2000. évi CXIII. törvény 267. § (2) bekezdéséből „a 67. § (7) bekezdése” szövegrész 2001. január 1-re visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését,

- a 2. pont alatt felsorolt 1995. évi CXVII. törvény 67. § (5) bekezdéséből az „és vonja le” szövegrész, valamint

- a 3. pont alatt felsorolt 1995. évi CXVII. törvény 67/A. § (4) bekezdés 1. mondatából az „és vonja le a magánszemély bevételéből, és azt az adóhatóságnak befizeti”, továbbá a 2. mondatából „az így levont adót” szövegrészeknek

a határozat kihirdetésének napjától történő megsemmisítését.

Kérjük a T. Alkotmánybíróságot, hogy indítványunkat SÜRGŐSSÉGGEL szíveskedjenek elbírálni, tekintettel arra, hogy bármilyen adókötelezettséget megállapító törvény – melyben alkotmányellenes rendelkezések veszélyeztetik a jogbiztonságot – az állampolgárok széles körét érintve jelentősen befolyásolja azok életvitelét.

Indítványunkat az alábbiakra alapozzuk:

1. pont

 Álláspontunk szerint 2000. évi CXIII. törvény 267.§ (2) bekezdése ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányának jogállamiságot, tehát a jogbiztonságot is deklaráló 2. § (1) bekezdésével: „A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

 Az Alkotmánybíróság 9/1992. (I.30.) AB határozatában megfogalmazott alkotmányértelmezése elvi éllel mutatott rá, hogy:

„Az Alkotmánynak ez az általános rendelkezése a köztársaság alapértékeit nyilvánítja ki: a függetlenséget, a demokráciát és a jogállamiságot.”

„A jogállamiság elvét az alaptörvény további rendelkezései részletezik, e szabályok ugyanakkor nem töltik ki teljes egészében ezen alapérték tartalmát, ezért a jogállam fogalom értelmezése az Alkotmánybíróság egyik fontos feladata. (…) Az Alkotmányban tételesen szereplő jogállam alapértékének sérelme önmagában is megalapozza valamely jogszabály alkotmányellenességét.”

„A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.”

Az Alkotmánybíróság a 9/1994. (II.25.) AB határozatban pedig rámutatott, hogy:

„…egy jogszabály visszamenőleges hatályú rendelkezései nem minden esetben, hanem csak akkor eredményeznek alkotmányellenességet, amennyiben visszamenőlegesen – vagyis a jogszabály hatálybalépését megelőző időszakra – állapítanak meg kötelezettséget.”

A 16/1996. (V.3.) AB határozatában pedig kimondta:

„Mindig az adott ügyben, az eset összes körülményeire tekintettel kell az alkotmányossági vizsgálatnak eldöntenie, hogy az adott kedvezménymegvonási mód a megvonás céljára, és megvalósításának módjára tekintettel alkotmányos-e vagy sem.”

Álláspontunk szerint, az Alkotmánybíróság korábbi alkotmányértelmezéseiből következően a jogalkotó egy egységes jogszabály valamely részének megváltoztatásával, egy új paragrafus hatálybaléptetésével, vagy egy addig meglévő hatályon kívül helyezésével is meg tudja sérteni a jogbiztonságot, ha az olyan változást hoz a jogszabályba, mellyel így visszamenőleges hatályú kötelezettségeket keletkeztet. Könnyen vizsgálható a helyzet az új paragrafus életbeléptetésekor, ám bonyolultabb egynek megszüntetésekor. Hatályon kívül helyezéskor álláspontunk szerint a változtatás megtételének következményeként állhat elő az alkotmánysértés. Ebből következik, hogy bár ilyenkor utaló jogszabályról van szó, természetesen ez esetben is szintén az – immár e § nélküli - alapjogszabály vizsgálatát kell alapvetően elvégezni, ám az ok okozati összefüggés következményeként az alkotmánysértést a hatályon kívül helyezést elrendelő rendelkezéssel követi el a jogalkotó. Mivel kizárólag az alkotmánysértést elkövető jogszabályhely hatályon kívül helyezésével oldható fel ez az alkotmánysértés, ezért ez esetben a beavatkozó jogforrást kell megsemmisíteni.

Az általunk nevesített esetben a jogalkotó az adókedvezmény megvonás módjával, a kifogásolt jogszabályhely hatálybaléptetésével hozott létre alkotmányellenes helyzetet. A kifogásolt jogszabályhely 2001. január 1-től hatályon kívül helyezte a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 67.§ (7) bekezdését, mely a tőkejövedelmek egy speciális csoportjára vonatkozóan nyújtott adókedvezményt.

A tőkejövedelmek általános adóját az Szja 67. §. (4) bekezdése határozza meg több éve 20 %-ban, melyhez képest a (7) bekezdés szintén több éve egy speciális körre adókedvezményt állapított meg: „A magánszemély tőkeszámláján nyilvántartott igazolt befektetés árfolyamnyeresége után az adó mértéke 0 százalék.”

A kifogásolt jogszabályhely hatályba lépésének következményeként azok a magánszemélyek, akik 2000. december 31-e előtt, vagyis a kedvezmény hatályossága alatt vásároltak tőkeszámlára helyezhető értékpapírt abban a tudatban, hogy annak eladásakor árfolyamnyereségüket 0 %-kal fog adózni, 2001. január 1-je utáni értékesítéskor a megváltoztatott szabályozás következményeként árfolyamnyereségüket a kedvezménymegvonás utáni, azaz 20 %-os adóval kell elszámolniuk.

A jogalkotó úgy idézte elő az alkotmányellenes helyzetet, hogy anélkül helyezett egyik napról a másikra hatályon kívül egy kedvezményt biztosító adójogszabályhelyet, hogy nem rendelkezett a korábban, vagyis még a kedvezményes időszakban keletkezett jogviszonyok elszámolásának módjáról. Ennek következményeként hiába létesített jogviszonyt (vásárolt tőkeszámlára helyezhető értékpapírt) kedvezményes időszakban a magánszemély, jelen indítvány beadásakor hatályos adószabályozásból következően e jogviszony lezárása (értékpapír eladása) utáni elszámoláskor a kedvezmény megvonás utáni elszámolás szabályai alá esik. Ez pedig jelen esetben visszamenőleges hatályú, az érintettre nézve kedvezőtlen hatású kötelezettséget előíró jogszabály módosítás jelent, ami sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonságot, ezért alkotmányellenes!

Mivel az alkotmányellenes helyzet az Szja 67.§. (7) bekezdésének külön szabályozás nélküli hatályon kívül helyezésével állt elő, ezért álláspontunk szerint az ezt hatályon kívül helyező 2000. évi CXIII. törvény 267.§ (2) bekezdésében írt hatályon kívül helyezési rendelkezés az alkotmánysértés közvetlen kiváltó oka, melynek 2001. január 1-re visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítése állítja csak helyre az alkotmányossági elveknek megfelelő állapotot. Ez a megoldás nem károsítva az adózókat adna lehetőséget a figyelmetlen jogalkotónak a jövőre vonatkozó alkotmányos követelménynek megfelelő szabályozás bevezetésére. Fel kívánjuk hívni a T. Alkotmánybíróság figyelmét, hogy korábban más hasonló adókedvezményt érintő helyzet megszüntetésekor a jogalkotó figyelmesebben járt el. Példa erre az Szja 62. §. (5) bekezdése, mivel annak bevezetésekor a bekezdésben kifejezetten rendelkezett a korábban, azaz a kedvezményes időszakban keletkezett jogviszonyok elszámolásának módjáról, a kedvezmény fenntartásával.

Álláspontunk szerint az alkotmányellenes helyzet megszüntethető, amennyiben indítványunkat elfogadva a jövedelem-elszámolásra vonatkozó kedvezményt megszüntető beavatkozó jogszabályhely 2001. január 1. napjára visszaható hatállyal megsemmisítésre kerül. Ezzel helyreállítva az alkotmányos állapotot, presszionálja a jogalkotót a jogbiztonság követelményeit biztosító rendelkezések soron kívüli megalkotására, nem vitatva a jogalkotó azon jogát, hogy a korábban biztosított adókedvezményt az alkotmányossági követelmények szem előtt tartásával megvonhatja.

2., 3. pont

 Álláspontunk szerint az Szja törvény 67. § (5) bekezdésében, valamint a 67/A. § (4) bekezdésében azonosan szabályozott adóelőleg fizetési mód ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányának igazságos közteherviselést szabályozó rendelkezésével, a 70/I. §-sal:

„A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”

 Az Alkotmánybíróság 35/1997. (VI.11.) AB határozatának indoklásában megfogalmazott alkotmányértelmezése elvi éllel mutat rá, hogy:

„…az előleg jogi természetéből következik, hogy bizonyos átmeneti aránytalanságok lehetségesek az előleg címén befizetett összeg és az adófizetési kötelezettség teljes összege között.” (…) „Éppen ezért az Alkotmánybíróság az adóelőleg kiszámítási módját - bizonyos alkotmányos korlátok között – adótechnikai szabályként kezeli és nem állapít meg alkotmányellenességet pusztán amiatt, mert a törvényalkotó által több, lehetséges szabályozási mód közül kiválasztott konkrét számítási előírás magában rejti annak eshetőségét: egyes adózók a végelszámoláskor bizonyos – túlfizetésként jelentkező – összeg visszaigénylésére lesznek jogosultak.

Amennyiben azonban az előleg adókulcsa oly módon kerül megállapításra, hogy azzal az adózók teljes körére és teljes bizonyossággal megállapítható lesz az adó túlfizetése, akkor az már túllép a megengedhető átmeneti aránytalanságon, lényegét tekintve az állam javára előírt kényszer hitelnyújtás a jogosult részéről.”

Álláspontunk szerint ilyen kényszerhitelezési helyzet áll fenn a sérelmezett törvényhelyeken. A kifogásolt bekezdésekben az állam minden nyereségesen lezárt ügylet után az adó mértékének (20%) teljes összegével azonos nagyságú adóelőleg befizetést ír elő a kifizetők adólevonási, és befizetési kötelezettségén keresztül, míg a veszteségek elszámolására csak az adó év végén egyszeri alkalommal ad lehetőséget, adó visszaigénylés formájában. Ennek következményeként, a tőzsdei ügyletek specialitása miatt biztos, hogy a befizetett adóelőleg kisebb-nagyobb hányadának visszaigénylésére kényszerít szinte minden magánszemély befektetőt. Szakmai nonszensz azt feltételezni ugyan is, hogy a tőzsdén lehetséges csak nyereséges üzleteket kötni. Ezt bizonyítja a 3. pontban kifogásolt 67/A. §-ban több éve ugyan e módon szabályozott adóelőleg fizetés tapasztalata is. Eszerint az ilyen ügyleteket végrehajtó, és év végén adóbevallást benyújtó magánszemélyek mindegyike, visszaigényelt az év közben befizetett adóelőlegéből. A piaci tapasztalatot alátámasztja valószínűleg az APEH statisztikája is.

Ezen alkotmányellenes helyzet feloldására a jogalkotó több módot is választhatott volna. Lehetősége lett volna, hogy az említett tapasztalatok birtokában az adó (20%) mértékéhez képest jelentősen csökkenti a jövedelem után levonandó és befizetendő adóelőleg mértékét (pl: 5-10 %-ra), ezzel feloldva a biztos adóelőleg túlfizetést. Másik megoldásként a kifizetők adólevonási kötelezettségét lehetett volna a náluk keletkező jövedelem folyamatosan nyilvántartott összegéhez igazítani, vagyis, hogy a magánszemély egy kifizetőnél keletkező nyereséges és veszteséges üzleteinek görgetett egyenlege után keletkeződik az adólevonási és befizetési kötelezettség. E megoldások biztosították volna a folyamatos, ám a magánszemélyek számára sem hátrányos adóelőleg fizetés megvalósulását. A jogalkotó bármely módozattal megvalósíthatta volna az adóelőleg alkotmányos megállapításra vonatkozó alapelvet: az adózók egy részénél a végelszámoláskor túlfizetés, míg más adózóknál pótlólagos befizetés kell, hogy jelentkezzen az arányosság követelményeként. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy a jogalkotó a korábbi Alkotmánybírósági határozat ismeretének ellenére sem tett semmit ennek érdekében.

Álláspontunk szerint az alkotmányellenes helyzet megszüntethető, amennyiben indítványunkat elfogadva a kifizetők adóelőleg levonását és befizetését előíró szövegrészek törlésre kerülnek, s így az adózók csak az adóév végén történő általános bevallási és befizetési kötelezettség alkalmával az év folyamán ténylegesen elért jövedelem után fizetnének adót.

Az Alkotmánybíróság által a szövegrészeknek a határozat kihirdetésének napjával történő megsemmisítése az adózókat nem károsítva adna lehetőséget az eddig figyelmetlen jogalkotónak a jövőre vonatkozó alkotmányos követelménynek megfelelő szabályozás bevezetésére.

 Indítványainknak megfelelő kedvező döntésükkel az Alkotmánybíróság megerősítené az állampolgárok hitét a Magyar Köztársaság jogállamiságában.

Várva kedvező döntésüket: