| Vissza az előző oldalra |
|
1133. Budapest, Pozsonyi út 56. Gansperger Gyula igazgatóság elnöke
Tisztelt Elnök Úr!
A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége (TEBÉSZ) elnökségének megbízásából, egyik tagtársunk megkeresése alapján, a kárpótlási folyamat lezárása és a kárpótlási jegy, mint a BÉT-en jegyzett értékpapírral kapcsolatos kérdések megoldása céljából szeretném az elnökségünkben kialakult álláspontunkról az alábbiakban tájékoztatni: Megítélésünk szerint az állam megszegte az 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban Kptv.) 7.§ (1) bekezdése a) pontja szerinti kötelezettségét, miszerint az állami vagyon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgyak, részvények, üzletrészek megvásárlására a kárpótlási jegyek tulajdonosai névértéken felhasználhassák kárpótlási jegyüket, és ezzel a Ptk. 298.§ szerinti kötelezetti késedelembe esett. Emiatt az a követelés, melyet a kárpótlási jegy az állammal szemben névértékében testesít meg (Kptv. 5.§ (1) bek.), megítélésünk szerint lejárt, és az egy összegben, készpénzben esedékessé vált. Ezek alapján kérjük az ÁPV Rt.-t, hogy a levél kézhezvételétől számított nyolc napon belül a TEBÉSZT tájékoztassa, hogy egyik tagtársunk részére, a tulajdonában lévő 100.000 Ft címletértékű kárpótlási jegy ellenértékét, azaz 174.200 Ft-ot melyik pénztárban fizetik ki. Amennyiben jelen megkeresésünkre elutasító, vagy semmilyen válasz sem érkezik, úgy tagtársunk érdekének képviseletében kénytelenek leszünk polgári peres eljárást indítani az ÁPV Rt. ellen, melynek során tagunk jelenlegi tőkekövetelésén felül elmaradt hasznát és kamatkövetelését is érvényesíteni kívánjuk.
Indokaink a következők:
A kérdés az, van-e olyan eset, amikor az államnak a kárpótlási jegyben megtestesülő kötelezettségét készpénzben kell megfizetnie? Álláspontunk szerint két ilyen eset is van. Az egyik eset az, amikor az állam a törvényben meghatározott más módon a kárpótlási jegyekért helytállni nem tud, mert az állami tulajdon privatizációja befejeződött, és nincs olyan értékesítésre kerülő vagyontárgy (részvény, üzletrész, termőföld) amelyre a jegyeket fel lehetne használni. A másik eset az, ha az állam mint adós megszegi a törvényben meghatározott „törlesztési" kötelezettségét, azaz azt a kötelezettségét, hogy biztosítsa a piacon lévő kárpótlási jegyek Kptv. 7.§ (1) bekezdése szerinti vásárlási célú felhasználását.
Az első eset biztosan nem áll fenn, hiszen a mai napig van olyan állami tulajdonban lévo vagyontárgy, részvény, üzletrész, amely csere során felkínálható lenne. A Kptv. 8.§ (1) bekezdése alapján „az Állami Vagyonügynökség javaslatára a Kormány a forgalomban levő valamennyi kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználását [7. § (1) bekezdés a) pont] 1996. év december 31-ig, évente legfeljebb összesen hat hónapos időtartamra felfüggesztheti. Ezt az időpontot követően a kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználása nem korlátozható". E szakasz szerint a kárpótlási jegy ellenében teremtett kínálatot fel lehetett függeszteni, de csak 1996. december 31. előtt, évente összesen maximum hat hónapra, és kizárólag kormányhatározattal. Mindebből következik, hogy ezen dátumot követően a kárpótlási jegy vásárlási célú felhasználását felfüggeszteni még kormányhatározattal sem lehet, nemhogy az ÁPV Rt. igazgatóságának döntése alapján. Így véleményünk szerint 1996. december 31-ét követően az államnak ésszerű időközönként folyamatos és arányos kínálatot (vásárlási célú felhasználást) kellett volna biztosítani a kárpótlási jeggyel szemben. (Nem jelent valós kínálatot az olyan vagyonértékesítés, melynek során az egyetlen vevő a vételár egy részét fizetheti csak kárpótlási jegyben) Ésszerű időközön pedig azt az időt értjük, amely alatt egy újabb jegycsere, vagy nyilvános részvény-kárpótlási jegy csere esetén - egy nyilvános kibocsátás - az ÁPV Rt. eljárási rendjét és az ÁPTF közigazgatási eljárását is figyelembe véve - előkészíthető és lebonyolítható. Ez az idő azonban semmiképpen sem lehet hat hónapnál hosszabb.
Mellékelten megjegyezzük, hogy az ÁPV Rt. vezetése korábban ez év elejére, majd pár hónappal ezelőtt ez év közepére, Ön pedig a közelmúlt egy nyilatkozatában (Világgazdaság, 1999. február 16.) pedig már ez év végére vagy következő év elejére tette az ún. jegycserék megkezdésének lehetőségét. A törvénysértő késlekedés indokai az ÁPV Rt. szerint a következők:
Ezek az érvek természetesen nem megalapozottak. A kárpótlási jegy megsemmisítéséről az állam köteles gondoskodni (104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 13/C. §), ezért ha megsemmisítésre váró kárpótlási jegynek nyoma veszett, úgy azért az állam maga a felelős. A kárpótlási jegyet az állam bocsátotta ki, maga felelős azért is, ha nem felel meg az értékpapírokra vonatkozó biztonsági előírásoknak (az Épt. hatálya ráadásul nem is terjed ki a kárpótlási jegyre). A Ptk. 4.§ (4) bekezdése értelmében „saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat" (itt előnynek az tekinthető, hogy az állam ily módon később állna helyt az 1994. december 31. napjától, tehát már több, mint négy éve (!) nem is kamatozó kárpótlási jegyért). A harmadik érv is teljesen érthetetlen számunkra, hiszen ha találnak is olyan kárpótlási jegyet, melynek már megsemmisítésre kellett volna kerülnie, az a jóhiszemű vevő ellenérték fejében szerzett jogát nem érintheti a Ptk. 118.§-a alapján.
Álláspontunk szerint az állam folyamatos mulasztást és törvényszegést követett el a Kptv. 8.§ (3) bekezdésében előírt kötelezettsége kapcsán, e szerint ugyanis a közvetlenül értékesítésre kerülő állami tulajdonú vagyontárgyak értékének legalább 10%-áig kell ellenértékként kárpótlási jegyet elfogadni. Ez alól csupán az az eset képez kivételt, ha az ÁPV Rt. IT külön határozatban az értékesítendő vagyontárgy egyetlen tulajdonos részére történő értékesítéséről dönt. Semmi esetre sem képezhet azonban kivételt az állami tulajdonban lévő és nyilvános kibocsátás során értékesített értékpapírok (MATÁV, TVK, stb.), amelyek kárpótlási jegy ellenében történő jegyzésére nem volt lehetőség. Ezzel az állam valamennyi kárpótlási jegytulajdonos számára jelentős elmaradt hasznot okozott, hiszen ezeknek a részvényeknek a tőzsdei árfolyama időközben a kibocsátási áruk többszörösére nőtt.
Budapest, 1999. március 2.
Szíves együttműködését remélve, kiváló tisztelettel: |