Állami Privatizációs
és Vagyonkezelő Rt.
1133 Budapest,
Pozsonyi út 56.
Vági Márton vezérigazgató
helyettes
részére
Tisztelt Vezérigazgató Helyettes Úr!
A Tőzsdei Egyéni Befektetők Érdekvédelmi Szövetsége /TEBÉSZ/ a Budapesti Értéktőzsdén befektető magánszemélyek nevében, a Kárpótlási Jegy Tulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete /KJÉE/ pedig minden kárpótlási jegy birtokos nevében köszönettel tartozik az ÁPV Rt. azon munkatársainak, akik részt vesznek a kárpótlási jegyek végleges bevonására kidolgozott Pénzügyminisztériumi koncepció nem egyszerű feladatának kivitelezésében. Az érdekvédelmi szervezetek azért próbálták Önnel már korábban – sajnos sikertelenül - felvenni a kapcsolatot, hogy az egyéni befektetők gondolkodásmódjának közvetítésével segítsék az ÁPV Rt. sikeres munkáját.
Meggyőződésünk, hogy a gyűjtő Rt-s megoldás kizárólag akkor lehet eredményes, ha egyszerre két különböző szempontrendszernek is meg tud felelni. Nem csak egy pénzügyi befektető elvárásait kell teljes mértékben kielégítenie, de a tőkepiacon kevésbé járatos magánszemélyek általános bizalmatlanságát is le kell győznie. Álláspontunk szerint, amennyiben ezt akár a vagyonelemek túlértékeltsége, akár az ÁPV Rt. fölösleges és indokolatlan titkolózása miatt nem sikerül elérni, a Forrás Rt. sikere kétséges.
A TEBÉSZ és a KJEÉ azért szeretett volna személyes találkozót Öntől, hogy részletesen kifejthesse álláspontját a gyűjtő Rt-s megoldás potenciális probléma forrásaira vonatkozóan, illetve tájékoztathassa Önt ezen problémák általa megfelelőnek tartott megoldási lehetőségeiről. A tárgyalásokon a következő témaköröket szerettük volna érinteni:
1. Az apport korrekt értékelése. A Forrás Rt-be apportálandó részvények értékelésének alapelveként, az alul- és a túlértékelést egyaránt elkerülendő, kizárólag piaci alapú megközelítést tartunk hitelesnek – értve ezalatt, hogy az egyes részvények reális forgalmi értékének meghatározása konkrét adásvételekben kikötött árfolyamokra, és nem elméleti számításokra alapuljon. Az általunk felkért szakértő a 2002. szeptember 27-én ismertetett társasági részesedések kapcsán a legtöbb társaságnál talált piaci alapú értékelés alapjául szolgáló hiteles árfolyamokat, így ez technikailag aligha jelenthet problémát.
2. Az apportálandó társaságok kiválasztásának alapelvei. Tekintettel arra, hogy a közzétett apportálandó vagyonelemek értéke - értékelésünk alapján - nem elegendő arra, hogy a Forrás Rt. saját tőkéjét a tervezett 18 milliárd forintra növelje, így valószínűleg szükség lesz további társasági részesedések bevonására.
3. A Forrás Rt. működésének és elérendő céljainak egyeztetése. A nyilvánosság számára még a kibocsátás előtt szükséges tisztázni a Forrás Rt. kibocsátás utáni első éveiben a működés során elsődlegesnek tekintett szempontokat, illetve a társaság elé kitűzött célokat.
4. A Forrás Rt. alapító okiratában szükséges változtatások egyeztetése. Álláspontunk szerint még a kibocsátás előtt jelentős módosításra szorul az alapító okirat, hogy már a kibocsátáskor kellő biztonsági garanciákat nyújtson a szétaprózott kistulajdonosi kör számára. Álláspontunk szerint a nagyszámú „alvó jegy” lassú mozdíthatósága miatt nagy a valószínűsége, hogy a márciusra tervezett első kibocsátás után még megmarad a Forrás Rt-ben a többségi állami tulajdon. Ebből következően az alapszabály módosítás kapcsán a „majd az új tulajdonosok az első közgyűlésen úgy módosítanak ahogyan nekik jó” általános ígérete a TEBÉSZ számára nem jelent kellő garanciát! Az új alapszabálynak - a bizalom megszerzése érdekében -, még a kibocsátás előtt, a kötelező törvényi előírásoknál szigorúbb előírások útján biztosítania kell a későbbi kistulajdonosok számára is a folyamatos átláthatóságot és ellenőrizhetőséget.
5. Megfelelően hosszú jegyzési idő. Álláspontunk szerint az alvó jegyek megmozdítása érdekében kevés az eddigi sajtóinformációkból ismert kb. 2 hetes jegyzési időszak. A siker érdekében 1, vagy akár 2 hónapos jegyzési időszakra is szükség lehet, belföldön és külföldön folyamatosan futó reklámkampánnyal egybekötve.
Mivel korábban nem tette lehetővé részünkre egyeztető tárgyalás lefolytatását, engedje meg, hogy néhány szóban ismertessem az első apportcsomag általunk elvégzett értékelésének eredményét is.
A részvénycsomagot az értékelés szempontjából két részre osztottuk. Az első csoportba a tőzsdére bevezetett és ott forgalmazott három részvény – Borsodchem, Antenna Hungária és MOL – tartozik, míg a második csoportot a nyilvánosan forgalomba nem hozott cukorgyári részvények alkotják.
A tőzsdén forgalmazott részvények értékelése során értelemszerűen a tőzsdei árfolyamot vettük figyelembe, a 180 napos forgalommal súlyozott átlagárat kiszámítva. Ezen értékelési mód helyességét a tőkepiaci törvény is több analógiával támasztja alá. Ennek megfelelően a 2002. június 1 és 2002. november 30. közötti fél éves időszak tőzsdei árfolyamadatait vettük figyelembe.
A TEBÉSZ-KJÉE értékelése alapján a teljes tőzsdei részvénycsomag értéke kerekítve 4,006 milliárd Ft.
Bár az ÁPV Rt. egyelőre nem tette közzé vagyonértékelésének tételes részletezését, de egy sajtó információ alapján vélelmezzük, hogy ezen részvények esetében azonos alapelveket vett figyelembe, így valószínű, hogy a tőzsdei részvények értékelése azonos eredményre vezetett.
A zárt részvénytársaságként működő cukorgyárak részvényeinek értékelése során egyéb piaci információ hiányában a Forrás Rt-be most apportálni kívánt részvénycsomagok korábbi privatizálási árfolyamát vettük figyelembe (mint ismeretes, ugyan ezeket a paketteket egy ízben már privatizálták, s ezt követően kerültek vissza az ÁPV Rt.-hez), abból kiindulva, hogy akkor az ÁPV Rt, és a PM a részvénycsomagok eladójaként vélhetően korrekt vagyonértékelés alapján határozta meg és alkalmazta ezeket az árfolyamokat. Ezután még megvizsgáltuk, hogy a cégek azóta mutattak e fel jelentős vagyon és termelékenység növekedést, amely árfolyam korrekciót igényelne részünkről.
Közvetlen nyilvános és hiteles árinformáció az ÁPV Rt. cukorgyári kisebbségi részvénycsomagokkal folytatott ügyleteiről nem állt ugyan rendelkezésre, ugyanakkor az előző privatizáció során alkalmazott árfolyamot indirekt módszerrel mégis meg tudtuk határozni. Mindhárom cukorgyár 1999-es mérlegében (illetőleg annak kiegészítő mellékletében) szerepel ugyanis a részvénycsomag első privatizációja következtében az érintett részvénytársaságnak járó privatizációs ellenértékhányad (PEH) konkrét összege. Mivel ez jogszabály alapján a vételár 20 %-a kell, hogy legyen, a PEH összegéből könnyen kiszámítható az egyes részvénycsomagok vételára, a csomag nagyságának ismeretében pedig a névértékre vetített árfolyam. Ez az előző privatizáció során alkalmazott árfolyam a Mátra Cukor Rt. esetében a névérték 30,63 %-a, a Szerencsi Cukorgyár Rt-nél 16,07 %-a, a Szolnoki Cukorgyár Rt-nél pedig 3,16 %-a volt. A társaságok közgyűlési jegyzőkönyveinek átvizsgálása során, egyetértve e csomagok korábbi tulajdonosainak (közöttük az ÁPV Rt.) véleményével, arra a megállapításra jutottunk, hogy az előző privatizáció óta a számviteli saját vagyon növekedés nem tükröz valós vagyon növekedést, mivel az legnagyobbrészt a korábban alacsony áron, vagy nulla értéken nyilvántartott vagyonelemek felértékeléséből adódik. A társaságok működésében kifogásolható továbbá a többségi tulajdonos részére rendszeresen fizetett évi több 100 millió forint értékű tanácsadói díj is. Ezek alapján nem tartottuk indokoltnak korrekciós tényező alkalmazását.
A TEBÉSZ-KJÉE értékelése szerint a három cukorgyári részvénycsomag együttesen 0,607 milliárd Ft értéket képvisel.
A rendelkezésünkre álló jegyzőkönyvek tanúsága szerint, az ÁPV Rt. a három cukorgyár 2002. évben tartott rendes közgyűlésein, mindhárom társaság esetében különféle adatokat és információkat kért a társaságok működésének és gazdálkodásának valós folyamatainak megvizsgálása céljából, illetőleg, hogy a társaságok reális megítéléséhez pontos információkkal rendelkezzen. A jegyzőkönyvekből úgy tűnik mintha ezen információkat a kérés ellenére sem kapták volna meg. Kérem Önt, hogy amennyiben ezek mégis rendelkezésükre állnak, azt áttekintés céljából részünkre is hozzáférhetővé tenni szíveskedjék!
Értékelésünk arra vezetett, hogy a Forrás Rt-be apportálandó első részvénycsomag az ismertetett technikával való számítások szerint - szemben az ÁPV Rt. által közölt 6,15 milliárdos értékkel - kerekítve mindössze 4,613 milliárd forint forgalmi értékkel bír. (Az értékelést a mellékelt táblázatban tételesen részletezzük.)
A különbség vélhetően a cukorgyári részvények eltérő értékeléséből ered: ha igen, e körben az ÁPV Rt. jelenleg - álláspontunk szerint indokolatlanul - 250 százalékkal magasabbra taksálja a részvénycsomagot, mint amennyiért ugyanazt korábban értékesítette.
A TEBÉSZ és a KJEÉ továbbra is elsősorban egyeztetni szeretne az alapelvek tisztázása érdekében. E tárgyalások elmaradása, vagy sikertelensége esetén ugyanakkor nem téveszti szem elől, hogy az állam képviseletében az ÁPV Rt. és a kárpótlási jegytulajdonosok gyakorlatilag ellenérdekű felek a társasági részesedések apportálása kapcsán, hiszen az államnak kifejezett érdeke a részesedések túlértékeltsége.
Természetesen nem célunk az ÁPV Rt. munkájának akadályozása, sőt, azt javaslatainkkal, véleményünkkel kifejezetten segíteni kívánjuk. Mindazonáltal, amennyiben azt tapasztalnánk, hogy az ÁPV Rt. bármilyen hátrányos lépést tenne a kárpótlási jegy tulajdonosokkal szemben, vagy késlekedne a Forrás Rt.-hez kapcsolódó - levelünkben említett -, garanciális elemek megteremtésével, s ezzel lehetőséget teremtene egy olyan befolyásszerzésre, vagy bármely vagyonelemnek az indokoltnál alacsonyabb áron való értékesítésére, amely a kistulajdonosok számára komoly érdeksérelemmel járhat, minden rendelkezésünkre álló eszközt fel fogunk használni a kisbefektetői érdekek érvényesítésére.
Bízunk benne, hogy levelünkkel segíteni tudjuk Önöket a kárpótlási jegyek végleges bevonása nem könnyű feladatának minél korrektebb megoldásában és elkerülhető lesz akár az ügy hosszabb késlekedését is előidéző vita.
Budapest, 2002. december 17.
Tisztelettel:
| Dióslaki Gábor | Zsoldos János |
| TEBÉSZ Elnök | KJEÉ Elnök |